Túl a palánkon

Jééézusom de rég írtam ide...

Ez abból következik, hogy sok sok sok dolgom volt.

Tanulni, tanítani, meg valamiféle magánéletet élni... bár abból most nem sok van... ez van That's Life...

Annyi év után végre megszereztem azt a filmet amit egyszer valamikor még 10 éve láttam egy rongyosra nézett videókazin. Ez a film a Túl a palánkon. Annyi mindent eszembe jutatott, ismerősők, a 90es éveket idéző stílus irányzat. Minden...

És a legfontosabbak... A rap zene és a kosárlabda.
Mindegyik egy kerékbe tört álom. El se hiszem, hogy olyan régen volt már...
Mintha egy másik életembe lett volna, hogy suli helyett kilógtunk a városligetbe csak, hogy kosarazhassunk. Hiányzik az a semmivel sem összehasonlítható érzés amikor a csapattal a földbe döngöltünk mindenkit, legyen az csak a parkban ténfergő srácok, vagy versenyen egy rivális csapat.
Mennyire hiányzik a labda, a pálya... ott önmagam lehettem mindig is. Játszottam.
Nem másért, nem pénzért, nem elvárásból. Azért mert szeretem csinálni. Soha senkinek nem kellett megfeleni csak magamnak. Nem is voltak problémák... az egész olyan mint egy másik világ ahol mindig szól a zene. Mindig Snoop Doggot hallgattunk vagy 2 pac-et. Minden meccs alatt.
Imádtam.

Hozol is meg nem is...

Hozok is meg nem is.... tudok is meg nem is... akarom is meg nem is....

Na kb ennyit a bevezetőről... boncolgatni kéne sok sok sok mindent, de hogy mire jut időm...

Lássuk.

Aug 24... nagy nap...

Mondhatnám hogy különleges nap, de ez hazugság lenne mert inkább félelemmel volt tele mint azal hogy nyugisan eltöltöttem volna a napot. 

Féltem. Féltem mert a múltból látva nem számíthattam jobbra... 23év elbaszott születésnapjai.

Ez se indult jónak. Előző este családi vita... kösz öcsi.... és persze mér nekem lenne igazam mikor van egy takony öcsém aki semmit nem tett le az asztalra, se bizonyítványt se valami érdemi dolgot. 

Hát naná hogy neki van igaza mindeben... 

Én meg nemes egyszerüséggel cipőt húztam és bevágtam magam után az ajtót. Valamikor estére hazakeveredtem. De hogy hol voltam az rejtély... nem nektek mert én sem nagyon vagyok tisztába vele. Sétáltam arra amerre a lábam vitt és átkoztam a világot, hogy nekem csak ez jutott. 23év kínszenvedés egy családdal akiket nem is tekintek a családomnak... valahogy mindig is kívül álltam. Amire emlékszem kiskoromból az az hogy a fényképeken mindig valahogy elhatároldtam tőlük. 

Aztán eleredt az eső. Egyszál poló és valami vászon rövidnadrág volt rajtam, mondani se kell hogy szarrááztam, de észre se vettem csak a végén. Az eső valamit lemosott rólam... talán a 23 év porát , 23 év keserüséget, 23 év kiút keresést. Így mentem haza, azóta se nagyon szóltam senkihez itthon.

Aztán 24.

Nekem a 24.e hajnali 00:00:17kor kezdődőtt. Meme sms-e zavarta ki az álmos rajzolást az agyamból. Imádom (L) mindenképp ő akart lenni az első mert ennyire szeret.

Aztán az ébredés kicsit hüvős se nem meleg se nem hideg napnak néztem elébe. Gép be msnre fel, wowot be. Igen wow... leszarom ki mit mond én szeretem és nem függök napi 16órát elötte. Hogy miért? Majd azt is elmondom. Nem mintha nem tehetném meg.

Reggel Tapsihapsi a tv-be, ahogy ölelgeti Lolanyuszit... majdnem elsírtam magam. 24.én egyedül úgy hogy az égvilágon senkit nem találok karnyujtásnyira... na az kemény volt. 

Aztán 11ig kockulás mert jól esett kilépni ebből a világból és belépni egy másikba. 11:15 csörög a telefon... Kiagecizavarjátékközbe felkiáltással elindultam telefont keresni. 

Nézem ki hív .. egy elmentett szám következő név: . . . (pontpontpont)  na kicsit furcsáltam de ok felvettem.

-Hallo elnézést a korai zavarásért (11óra aki ismer is tudja hogy reggel 5kor már ébren vagyok... az is tudja aki nem ismer :D) csak kérdezném hogy érdekli e még az állás. 

Egy képzeletbeli lépcsőt lezökkentem. Miaaafaaaax??? 

Hát kinyögtem egy igent. Jó akkor menjek be holnap... illetve ma hogy akkor aláírjak mindent.

Okééé... gondoltam kiteszek magamért.... fekete DC-cipő, fekete poló, fekete naci, mátrixos neós napszemüveg, 4mm-es haj, fekete oldaltáska... (friss még... ropog a Nike jel)

Gondoltam ezzel aztán sokkolt keltek.

Meg is volt.

Odaértem, megyek be fel az igazgatóhoz, meglát vigyorog... üdv a csapatban felkiáltássalköszönt és odacibál mindenkihez... túl jófej... ez gyanus... mindenki túl jófej volt mikor megtudták hogy angolt fogok tanítani a felső tagozatban.

Aztán rájöttem.

Sok magatartásproblémás gyerek kerül a kezeim alá akik nem éppen most láttak napot de mégis valahogy sötétebbek az átlagnál.

Ezért szeret engem mindenki... mert senkise merte elválani.

Bemutatkozás... Név, lakhely, sulibajárok bla bla... fura volt látni hogy amikor a koromat mondtam felkapták a fejüket az elvált "fiatal"  26-30 közötti tanárnők... Leszarom igazgató meg vigyorgott.... anyád...

Aztán így volt mégegy tanár ő kishangú alig hallotam mit mond ... mellette ültem... 

Én meg úgy ahogy szoktam. kertelés nélkül a közepébe... tetszett nekik .

Ma korepetálást tartottam angolból holnap is azt csinálom, csütörtökön pótvizsgára vagyok hívatalos... szerencsére nem én tartom... még... 

Aztán péntek este fel pest és Meme meg Dia (L)

Aztán a leamortizált testem hazavánszolom valamelyik nap és hétfőn évnyitó.

Amikor az igazgató azt mondta hogy ehhez képest az oroszlánbarlang kéjodú nem hittem el.

Aug. 31.én a börömön fogom érezni ezeket a vadálatokat. 

A kérdés az hogy miért csinálom... 

Na nem azért mert kurvára szívügyem a magatartás problémás kölykök nevelése, hanem azért mert ha kibírok itt legalább egy évet bármelyik állami vagy magán iskola szónélkül átvesz.

Aki kibír 1 évet ezekközött a csúcsragadozók közzött akik egy év alatt 3 tanárt fogyaszottak el, azt valahogy jobban felveszik akárhová^^ az ok ennyi... 

A feledat meg hát nehéz... de istenem mi nem az ebben a világban.

A féreg aki rág

"Régi gyanú , hogy aki túl mélyen merít a tiltott tudásból, annaka lelke nem szakad ki az anyagi burokból, hanem alá lesz vetbe a féregnek aki rág, és így az idők múltával a bomlásból új élet sarjadhat, vagy legalábbis az élethez hasonlatos tünemény, és gonosz dögevők küldetnek az ő gyötrettetésére, és ezek mintegy gyökeret vernekés felpuffadnak benne. És ezért fölöttébb káros, ha némelyütt nem elégszenek meg a föld saját nyílásaival hanem botor módon nagy lyukakat fúrnak bele: mert az efféle helyeken olyan dolgok tanulják meg a járást, amiknek minden törvény szerint csak csúszniuk volna szabad."

H.P. Lovecraft

Mint észre vehettétek szeretek idézni. Az ilyen elvont dolgok valahogy megnyugtatnak. Kiragadnak egy valóságból amiből talán csak menekülni akarok. Már már megszállotan keresem azokat a történeteket ahol nem az emberek a végső főszereplők. Ahol nem érvényesülnek a klisék, ahol végre nem úgy történik minden ahogy valaki előre eltervezte. Talán azért kergetem ezeket az apokaliptikus lázálmokat mertigazából meggyülöltem mindent ami emberi? Talán ezért akarok más lenni mint mindenki más? Ezért akarom levetközni az emberségem?

Valami történt velem.

A mikorról csak hozávetőleges fogalmam van. Valamikor e év kezdetén valami nagyon elromlott bennem, de nem tudom hogy mi és miért. Olyan embereket hagytam el akiket nem szabadott volna. Olyan dolgokat tettem amit igazából senki sem ért.

Még én se.

Azt kezdem észrevenni hogy minél többet kalandozom az ép elme szülte látomások határán túlra, annál inkább valamit visszahozok onnan. Valamit ami csak kúszik fel az agyam mélyéről és elemészt szépen lassan. Egy árnyék jelenik meg a szememben amikor a tükörbe nézek és napról napra kicsit több lesz.

Egyik nap beszélgettem munka ügyben egyik volt osztálytársammal. Igazából mikor kiderült mi is a munka utánna érdektelen volt számomra. Aztán elkezdtünk minden napi dolgokról beszélni, régen találkoztunk már. Beszélgettünk sokmindenről de csak két gondolat maradt meg a fejemben amit ő mondott ami igazán agyalásra késztetett.

"A világon mindenki meghal egyszer, csak ez az egy dolog állandó minden más változik."

"Ha valaki azt mondaná hogy minden hónapban egy napot a pokolban kellene töltened azért, hogy úgy élj ahogy megálmodtad megtennéd?"

Előszőr a második gondolatát boncolgatnám. Igen beválalnám havonta 1 nap a pokolban, évi 12 nap azért, hogy amit akarok azt elérjem csekély ár. Persze majd mondják mások, hogy pár pillanat a pokolban örökké valóságnak felel meg. Én pont arra a világra vágyok mindig ahol nem érvényesülnek a megszokott szabályok, minden olvasmányom, minden kép amit rajzoltam vagy kerestem egyetlen egy témát hajszol.  Hogy ezt jobban megértsétek itt két kép a kedvenc művészeimtől:

Brueghel - A halál diadala

Hieronymus Bosch - Pokol

Minden ami nem hétköznapi, minden amit a nagy átlag csak elkárhozottnak bélyegez.

A első gondolat.

Ez szorosan összefügg a másodikal.

Minden hónapban egy nap a pokolban csak azért hogy örökké élhessek nem nagy ár. Nincs öregedés, leomlanak a korlátok. Még az se tántorítana el, hogy végig kellene néznem mindenki halálát akit ismerek , mert ők megöregszenek és eltávoznak...

Ha van kedvetek mondjátok, hogy megőrültem, nem érdekel. Ha el lehet érni akkor én elfogom...

Kicsit máshogy...

"...árnyak között élni a sötétség leple alatt, csakis a magunkfajták társaságában, a magány mocsarába sülyedve. Végül abban a reményben merültem álomba hogy az idő majd elszáll fölöttem és nem veszek tudomást róla."

 Lestat

21. század

"Isten teremtménye.
Isten különleges teremtménye.
Én figyelmeztettem.
Én figyelmeztettem minden egyes alkalommal.
Elnéztem, ahogy ugrabugrált, mint valami rugós játék.
100 kilónyi két lábon járó önimádó kapzsiság.
Mindjárt itt az ezredforduló.
Eddie Barzoon.
Nézd meg jól!
Az eljövendő ezredév jelképe.
Nem nagy titok, hogy honnan bukkannak elő az ilyenek.
Gerjeszd fel az ember étvágyát hatalmasra, hogy az égető vágy atomokat tudjon kettéhasítani!
Növeld az egójukat óriásira!
Kapcsolt össze száloptikával a sok egománt!
Fűszerezd a leghétköznapibb álmokat aranymázas fantáziákkal, míg Napóleon nem akar lenni mind, önmaga istene! Mi jöhet ezután?
Üzletet kötöttünk, egyiket a másik után, kit érdekel ez a palnéta?
Fogy a levegő, savanyodik a víz. Már a virágmézen is érzed a radioaktivitás fémes ízét,
és egyre gyorsul, gyorsul az egész. Fel se tudunk készülni rá.
Adjuk - vesszük a jövőket, pedig nincs is jövő.
Elszabadul velük a vonat.
Egymilliárd Eddie Barzoon kocog a jövő felé.
Mind kész ököllel szétkúrni azt, ami egykor Isten planétája volt, aztán tisztára nyalja az ujjait,
és már a makulátlan kibernetikus billentyűzeten számítgatja, mennyi haszna mindebből.
Csakhogy beüt a mennykő.
Fizetned kell mindenért, Eddie.
Kicsit késő már kiszállni.
A hasad majd szét pukkad, vérben ázik a szemed és segítségért kiáltasz.
De tudod, mi van?
Nem rohan oda senki.
Egyedül vagy Eddie... Isten különleges teremtménye."
John Milton

A 21. századi modern ember tökéletes leírása. Sajnos tényleg ez az igazság.
Nem számít hol vagy, nem számít mikor, nem számít kivel. Csak magadra számíthatsz.
Nagyritkán találsz valakit aki foglalkozik veled, de ahogy tellik az idő minden megkopik.
Semmi sem maradandó.
Ha lehetne egy kivánságom és bármit kérhetnék akkor ezt kívánnám: örökké maradjak 24 éves. ne öregedjek és ne is haljak meg soha. Így végignézhetném, hogy a világunk egy globális internáló táborba halad. Én pedig ott ülnék az út mellett és megnéznék mindenkit aki elhalad mellettem. Nem hiszem, hogy valaki is visszanézne.
Mindenki halad előre egy csőben.
...mindennek vége szakad egyszer.